Színház. A színpadon félhomály, épp változik a szín.
Négy színész ül egy asztal körül. 550 néző a nézőtéren.
Belép valaki – elegánsan, halk léptekkel, rezzenéstelen arccal.
Egy tálcát hoz. Rajta négy pohár.
Odamegy az asztalhoz, leteszi. Kimegy.
Négy színész ül egy asztal körül. 550 néző a nézőtéren.
Belép valaki – elegánsan, halk léptekkel, rezzenéstelen arccal.
Egy tálcát hoz. Rajta négy pohár.
Odamegy az asztalhoz, leteszi. Kimegy.
Semmi más dolga nincs.
Nem kell megszólalnia.
Csak bejönni. Letenni. Kimenni.
Ez voltam én.
És mert én voltam ez,
a négy pohár a tálcán veszettül csilingelt, ahogy a kezem remegett alattuk.
A szívem majd’ kiugrott a helyéről, remegett a lábam is és alig vártam, hogy túl legyek ezen a tíz másodpercen.
a négy pohár a tálcán veszettül csilingelt, ahogy a kezem remegett alattuk.
A szívem majd’ kiugrott a helyéről, remegett a lábam is és alig vártam, hogy túl legyek ezen a tíz másodpercen.
Féltem,
hogy leejtem a poharakat.
hogy a közönség lát engem.
hogy (le)értékelhetnek…
Lámpaláz.
Jellemző oka a megfelelési vágy, vagyis az, hogy szeretnél jól, vagy legalább megfelelően szerepelni, de félsz, hogy elrontod.
A sötétben is támad. Ott, ahol egyébként senki nem vár tőled semmi extrát. Nem is rólad szól az egész, nem is rád kíváncsiak, még csak nem is látnak rendesen a félhomályban, de te mégis meg akarsz felelni valaminek, amit nem is tudsz megnevezni, hiszen, ha kimondanád, rögtön rájönnél, hogy nem létezik.
A sötétben is támad. Ott, ahol egyébként senki nem vár tőled semmi extrát. Nem is rólad szól az egész, nem is rád kíváncsiak, még csak nem is látnak rendesen a félhomályban, de te mégis meg akarsz felelni valaminek, amit nem is tudsz megnevezni, hiszen, ha kimondanád, rögtön rájönnél, hogy nem létezik.
Ez a jelenet évekig velem maradt.
A poharak csilingelése megmutatta, hogy a megfelelés vágya mennyire ott van bennem minden pillanatban. Hogy mennyire nincs szükségem konkrét reflektorfényre vagy elvárásra ahhoz, hogy úgy érezzem: ha itt most rosszul csinálok valamit, összeomlik a világ(om).
A poharak csilingelése megmutatta, hogy a megfelelés vágya mennyire ott van bennem minden pillanatban. Hogy mennyire nincs szükségem konkrét reflektorfényre vagy elvárásra ahhoz, hogy úgy érezzem: ha itt most rosszul csinálok valamit, összeomlik a világ(om).
A praxisomban is, újra és újra felbukkan ez a mozzanat mások történetében.
Van, aki ügyvédként fél saját magát képviselni a párkapcsolatában.
Van, aki halálosan fáradt már, de éjszaka még vasal, nehogy „rossz anya”, „trehány feleség” legyen.
Van, aki a buszmegállóban érzi úgy, hogy mindenki őt nézi, mert elfelejtette letisztítani a cipőjét indulás előtt…
Van, aki ügyvédként fél saját magát képviselni a párkapcsolatában.
Van, aki halálosan fáradt már, de éjszaka még vasal, nehogy „rossz anya”, „trehány feleség” legyen.
Van, aki a buszmegállóban érzi úgy, hogy mindenki őt nézi, mert elfelejtette letisztítani a cipőjét indulás előtt…
Aztán egy ponton rájössz, hogy nem vagy egyedül a kabaréban.
Mindenkinek van egy tálcája csilingelő poharakkal.
Mindenkinek van egy tálcája csilingelő poharakkal.
De képzeld el, milyen lenne, ha te egyszer csak képes lennél elcsendesíteni a csilingelést, megállni, és megérkezni önmagad jelenébe.
A Mayura mentorprogram egy személyedre szabott út, amin járva megtapasztalhatod hogyan szabadíthatod fel magad a megfelelés kényszere alól, hogyan legyél – hibákkal, félelmekkel együtt is – önmagad, hogyan találj rá a belső békédre.
Tudod… a szabadság ott kezdődik, ahol a megfelelés véget ér.
