Második napja jártam iskolába, amit már annyira vártam előtte, amennyire talán te is vártad ebben a korodban.
A számtan munkafüzetet az első tanítási napon – a többi tankönyvhöz képest utólag – kaptuk meg.
Napköziotthonos iskola volt, ami akkor azt is jelentette, hogy nem hordtuk haza a könyveinket, füzeteinket, így nem vittem haza a számtan munkafüzetemet sem.
Következésképpen, nem csomagoltuk be édesanyámmal az indigókék egyenpapírba.
Következésképpen, nem csomagoltuk be édesanyámmal az indigókék egyenpapírba.
A fent említett második napon a tanító néni ezt meglátva, felállított, undorral a két ujja közé fogva meglóbálta a munkafüzetemet az arcom előtt és azt kérdezte: „Mi ez a szemét? Meg akarsz te bukni?”
Elöntött a forróság, a gyomrom összerándult, és azt kívántam, bár megnyílna most alattam a föld.
Költői kérdés: Szerintetek hányas voltam matekból kb. egész életemben?
Költői kérdés: Szerintetek hányas voltam matekból kb. egész életemben?
Ez egy lélekcsonkító.
Nem a tanítónő. (Ő lehet, hogy már nem is él.)
A pillanat.
A lélekcsonkító az a belső lenyomat, ami belém égett akkor.
A lélekcsonkító az a belső lenyomat, ami belém égett akkor.
A szégyen. Az, ahogyan a többiek arcára kiült az „ezzel a lánnyal nagy baj van”. Kicsi gyermekként a rettegés, hogy meg fogok bukni… akkor az ott a halállal volt egyenértékű számomra. És még csak azt sem tudtam, hogy mit csináltam rosszul.
Ez a pillanat nem múlt el azzal, hogy felcseperedtem. Senkinek nem mertem elmondani, hogy meg fogok bukni. Maga az esemény elhalványult ugyan, de a lelkem egy darabja ott maradt.
A személyiségünk sokféle úgynevezett „énrészből” áll. Van a felnőtt, a szülő, és a gyermek részünk, amiről már biztosan sokszor hallottál, de ezeknek számtalan mélysége és megnyilvánulása lehet.
Amikor egy gyermeket ilyen élmény ér, akkor az adott része „befagy”. Ott marad a múltban, a sérülés pillanatában, és onnantól kezdve újra és újra ugyanúgy reagál, amíg lehetősége nem nyílik, hogy „felmelegítse”, megnyugtassa ezt a részt.
Valószínűleg te is pontosan tudod, milyen ez. Vizsgán, állásinterjún, főnöki értékelésnél, vagy akár egy párkapcsolati vitában.
Az a kicsi gyerek reagál benned – ugyanazzal a forrósággal az arcodban, ugyanazzal a gyomorszorítással.
De a kérdés nem az, hogy kitépték-e valaha a legszebb tollaidat. Kitépték.
A kérdés az, hogy engeded-e végre, hogy visszanőjenek.
A kérdés az, hogy engeded-e végre, hogy visszanőjenek.
