De mikor kezdődik a megfelelés, vagy mit is nevezünk egyáltalán annak? Ebben a rövid történetben elmesélem…

„Amikor a kisfiam másfél éves volt, egyszer fürdés előtt elővette a bilit, ráült, pisilt – de az erre szolgáló testrésze a bilin kívül maradt, és a produktum a fürdőszoba kövén landolt.
– „Óóó!” – mondta, majd fogta a felmosót, és feltörölte a tócsát az apró kezeivel.

Megfelelt. Már akkor. Ez egyszerre bájos és megrázó igaz? 

A kicsi gyerek nem gondolkodik azon, miért kap szeretetet – csak azt figyeli, mi után.
A szeretet számára létfeltétel, és hamar ráérez, hogyan juthat hozzá.

Ezután jön az ovi, az iskola, a társadalmi elvárások.
És mire felnő, a megfelelni akarás már a személyisége részévé válik. Szóval ha azt hitted, hogy te mentes vagy a megfelelési kényszertől, valószínűleg tévedsz. Vagy pszichopata vagy. De mivel ezt olvasod, az utóbbi nem valószínű.”